Hajtó vagyok és a vad.
Vadász sosem voltam még.
Nincsen rács, mégsem vagyok szabad,
bár fölöttem kék az ég.
Virágot nyit a gyötrelem az ágon,
talán programozott ez a gödörbe-zuhanás.
Fenekét nem is, csak oldalait látom.
A dombra menjen hajtó valaki más!
Hogyan maradhatsz ember,
amikor a gyűlölet árad,
és már szeretni sem mersz,
csak hited marad a várad?
A bozóton túl, a réten
a vadászok puskával várnak.
Ha a vadból kifogynak éppen,
a hajtó is jó lesz trófeának.
Ennyi, nem több: szenvedek,
noha az életem igazán remek.
Félem, ami még belőle hátra van
boldogtalan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.