Már nem is játszik

Mezőn kerestem. Nem lelem.
A fák között, az erdőn
incselkedett velem.
Elbújt, elsuhant.
Köveket fordítottam föl,
alájuk néztem,
csak féreg-világot leltem ott.
Felhőket kutattam át az égen,
hideg volt a hegycsúcson, havazott.
Tengerek árkába alámerültem,
sötét barlangokban kutatta tekintetem.
Lábam lógatni világ szélére ültem,
hátha mellém telepszik,
és majd lógatja velem.

Mezőn kerestem ismét,
és dübörgő utcák során,
majd íróasztalok között.
Kérdeztem utána: hallottad hírét?
Hallottam - mondták - tőlünk elköltözött.
És azóta folyton-folyvást, egyre,
nincsen nappal számomra, éjjel,
mászom fel érte hegyre,
szállok mélybe,
keresem keserű szenvedéllyel,
de nincs sehol.

Már nem is játszik többé velem.