Apró szemű kavics ropog
a talpam alatt.
Újba nagyon már nem fogok,
a múlt itt maradt.
Aranyeső hull a földre,
a szirom potyog.
Csupa sárga a fű tőle.
Keserű vagyok.
Minden múlik. Hiába a
csodaszép tavasz,
ha a bú, az álnok, ravasz
szívemre havaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.