2018. április 12., csütörtök

Emlék

Olykor egy emlék suhan át a szobán,
mint árnyék a falon,
mégis megenyhül kissé a levegő.
Aztán minden kivilágosodik,
metszővé, élessé válik,
mint halott ágakra dermedt jég
télen, kristálykemény fagyban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.