Wendell Berry: Érés

Ez a vers az Amerikai költők az ezredfordulón c. két nyelvű antológiában 2016.-ban megjelent. A kötetbe válogatta és fordította Bagi István, én azonban semmi módon nem használtam föl fordítását, még az értelmezéshez sem. Az alábbi magyar szövegverzióért kizárólag én vagyok felelős. Az angol a szöveget a http://famouspoetsandpoems.com/poets/wendell_berry/poems/137 wbecímről vettem, és fordításom teljes egészében eltér Bagi Istvánétól. Hitem szerint szöveghűbb is, mint az övé, azonban semmiképpen nem kívánom csökkenteni vele fordításának érdemét.

Minél tovább vagyunk együtt,
annál nagyobbra nő bennünk a halál.
Milyen sokan halottak már,
akiket ismertünk! Mi, akik fiatalok voltunk,
most a létezés árát számlálgatjuk.
És mégis, ahogyan egyre jobban
megismerjük a halottakat,
úgy válik bizalmas ismerősünkké a világ.
Mi, akik fiatalok voltunk,
és hozzá nem értő módon szerettünk,
mára meg is tanultuk egymást,
és legalább annyira összeházasodtunk
tetteinkkel,
mint szándékainkkal. Hajunk
megőszül érésünkkel,
s mintha valamiféle közelgő szél
hordaná szerte mindannak magját,
amit csak tudunk. Keserű volt
megtanulni, hogy úgy jutunk el a halálig,
amint a szerelemig eljutottunk,
keserű szemébe nézni a most-nak,
és megoldani, hogy a halálnak,
és mindannak, amit az számunkra hoz,
érkezését jól fogadjuk.De mindez
csak a felkészület5lennek keserű,
aki azért fohászkodik, hogy meg ne történjen
vele. De a rögösebb úton érkezvén
rangosabb fohászokhoz jutunk,
és megkapjuk az érettség édességét.
Mily édes is magunkra ismerni
a nagyvilágban!

Ripening by Wendell Berry

The longer we are together
the larger death grows around us.
How many we know by now
who are dead! We, who were young,
now count the cost of having been.
And yet as we know the dead
we grow familiar with the world.
We, who were young and loved each other
ignorantly, now come to know
each other in love, married
by what we have done, as much
as by what we intend. Our hair
turns white with our ripening
as though to fly away in some
coming wind, bearing the seed
of what we know. It was bitter to learn
that we come to death as we come
to love, bitter to face
the just and solving welcome
that death prepares. But that is bitter
only to the ignorant, who pray
it will not happen. Having come
the bitter way to better prayer, we have
the sweetness of ripening. How sweet
to know you by the signs of this world!