Áll a gyermek a pocsolya mellett.
Bátyja fekszik a sárban.
A kicsinek ez nem kellett:
ó, jaj, hogy mit csináltam!
Lepereg előtte mind, ami volt,
és ő nem akart rosszat.
Bátyja élt, és most már holt.
Ez mindent másként mozgat.
Hogy kezét húzza, lehajol érte:
Kelj föl, bátyus, onnan!
Több, mint tízszer volt, hogy kérte,
testvére meg se moccan.
Segítsen, bácsi, a testvérem
itt fekszik előttem!
- Sikoltaná, de most a téren
senki nincs - lelőttem!
A pisztoly a pocsolya mellett hever,
ahová az imént ledobta.
Mi lesz velem, mi lesz most velem?
Börtön, hóhér, bitófa!
Távolról most kiáltás szól:
hol vagytok, gyerekek?
Még maradt ám a tortából!
Ha kértek, siessetek!
A bátyus fölpattan a sárból,
és nyerítve fölnevet:
futás! Elég a siránkozásból:
De jól rászedtelek!
Fölkapja a vízipisztolyt,
és spriccel a másik felé.
Azon kacag, öccse hogy' betojt,
és elszalad hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.