kifeszítve a két lator között.
Akár bánhatta a rettenetest:
a lélek belőle kiköltözött.
Isten fia, vagy az emberé volt?
Nikodémusznak mindegy is talán.
Tegnap ember, ma már anyag csak, holt.
Szellemét messze vitte a halál.
Univerzum minden egyes ember,
önálló, de nyílt, és egész világ,
csillagos ég, szerelem, meg tenger,
gonosz jóság, simítható hibák,
s aki ezzel szembe nézni nem mer,
nem érdemli, nőjön sírján virág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.