Illiberális

A szóösszetételekben az il- előtag tagadást jelent: "nem, szemben vele, anélküli"

Az illiberalizmus a liberalizmus tagadása.

A liberalizmus a következőket jelenti:

A törvény előtt mindenki egyenlő.
Amit törvény nem tilt, az nem tilos.
Ami nem tilos, az szabad.

A liberalizmus alapvetése részletesebben:

Az ember személyes szabadságát nem jog, hanem ember volta biztosítja.
Ezt a szabadságot csakis törvényi következmény gátolhatja meg.
A szabadság kiterjed:
-a tartózkodási hely megválasztására: oda megyek a világban, ahová akarok,  ha ezzel törvényt nem sértek Alaptörvény 27(1)
-a lakhely megválasztására: ott lakom, ahol tetszik,  ezt senki nem írhatja elő számomra
-a foglalkozás megválasztására: azzal foglalkozom, amivel akarok,  ha ezzel nem sértek törvényt (XII. (1))
-a hivatás megválasztására: olyan hivatást választok magamnak,  amilyenre vágyom, ebben senki meg nem akadályozhat, és semmiféle  "terv", állami vagy emberi szabályozás nem tehet keresztbe.
-az oktatásra: olyan dolgokról tanulok, ami nekem tetszik,  és nincsen olyan hatalom, ami ebben megakadályozhatna, mert  ez alapvető, emberi jogom.Alaptörvény XI. cikk. és XIX. cikk (1)
-a gondolatok közlésére: olyan formában, és arról fejtem ki  gondolataimat, amilyenben és amiről akarom, és ebben senki  meg nem akadályozhat.Alaptörvény VII. (1)
-a bírálat és vélemény nyilvánítás szabadságára: azt bírálom,  és arról nyilvánítok véleményt, amiről tetszik, oly módon,  ahogyan akarom, és ebben senki meg nem akadályozhat  Alaptörvény VII. (1)
-a szabad mozgás: alapvető emberi jogom: nincsen olyan kerítés,  szöges drót, amely ebben megakadályozhatna, amíg nem sértek törvényt.  Alaptörvény XVII. (1)
-a szexuális élet szabadságára: azzal és oly módon létesítek  szexuális kapcsolatot, akivel és amilyen módon kívánok. 
Ehhez az tartozik, hogy a partneremnek ugyanilyen joga van,  tehát a kapcsolat csak két egybeeső akarat esetén jöhet létre.

Az illiberalizmus ezeknek az alapjogoknak a hiányát jelenti:
azaz:
- csak ott tartózkodhatok, ahol ez megengedett. Ennek következtében   előírhatják nekem, hol kell tartózkodnom. Ez azt jelenti,   hogy bűncselekmény hiányában, ítélet nélkül is fogva tartanak.
- nem lakhatom ott, ahol kívánok, tehát ott kötelező laknom,  ahol előírják nekem. Figyelem: az is előírás, ha megtiltják,   hogy az általam kívánt helyen lakhassam! Ha nem tűrnek meg  egy faluban, városnegyedben, ezt a jogomat sértik.
- nem foglalkozhatom azzal, amivel kívánok. Hiába nem szegek meg törvényt, ha előírják nekem, mivel kell foglalkoznom: például kötelezően csak szakiskolát választhatok, szabadságomban korlátoznak. Ez az alaptörvény XII.(1) megsértése.
- nem tanulhatok azt, amit akarok: ha előírják nekem, vagy megtiltják, hogy mit tanulhatok, mit nem tanulhatok, szabadságomat sértik meg.  Ez az Alaptörvény XIX. cikk megsértése
- nem közölhetem gondolataimat: ha gondolatom közléséért akár szóban, akár írásban teszem, akár személyesen, akár  nyilvánosság előtt retorzió ér, szabadságjogomban akadályoznak. Ez az Alaptörvény VII. (1) megsértése
- nem nyilváníthatok véleményt: ha "Nemzeti Konzultáció"   során véleményem nyilvánítására nincs lehetőségem, mert a megadható válaszok között nincsen választható, a kormánypárt vezetőjével ellentétes vélemény, e szabadságomat korlátozzák. Ide tartozik a vélemény közlés indirekt módon történő korlátozása is, például az "ellenzéki" sajtó ellehetetlenítése,  a politikai és/vagy társadalmi célú reklámok egyoldalú közlése, a közösségi tulajdonú ("állami") média egyoldalú felhasználása stb. Ez az Alaptörvény VII. (1) folyamatos megsértése.
- ha bírósági ítélet vagy törvény hiányában bármi módon korlátozzák szabad mozgásomat: például nem léphetek be köztulajdonban álló területre (mert kopasz, kigyúrt verőemberek "védik"), nem "férek oda" egy hivatali ablakhoz, hogy népszavazási kezdeményezést adjak be határidőig, mert kopasz, kigyúrt verőemberek akadályoznak, szabadságjogomban sértenek. Ez az Alaptörvény XVII (1) megsértése.
- szexuális élet:
  ha mindkét fél által beleegyezett módon mindkét fél folytatott szexuális kapcsolatomban akadályoznak, szabadságomat sértik. Ehhez az a magyarázat, hogy a mindkét fél által  történő beleegyezéshez szükséges, hogy mindkét fél bele tudjon egyezni a kapcsolatba. Ennek feltétele, hogy mindkét fél a törvények szerint beszámítható (nagykorú, tudati befolyásoltságtól, kényszerítéstől mentes stb.) legyen. E szabadságjogot az Alaptörvény tételesen - alkotóinak püdériája, álszentsége
okán, nyilvánvalóan - nem tartalmazza.

Ezen szabadságjogok tehát még az illiberális alaptörvénynek is részei. Így mindazok a jogszabályok, amelyek ezeket a szabadságjogokat általános módon korlátozzák, semmisek, mégpedig az Alaptörvény miatt.
Mindazok a vélemények, amelyek szerint az államnak vagy bárki másnak általánosan van joga ezeket a szabadságjogokat korlátozni, az alaptörvény erejénél fogva semmisek.
Azok a politikusok, akik az illiberalizmusról beszélnek, alaptörvény-ellenes kijelentéseket tesznek. Az alaptörvényre felesküdött illiberális politikusok tehát esküszegők.

Az alaptörvény 22(3) például megsérti az alaptörvény 27(1)-et. A sérelem fel nem oldható, azaz az alaptörvény ellenmond saját magának.

A fenti sérelmeket maga az Alaptörvény is elítéli az U cikk g. pontjában. Ez az ítélet tehát jelenlegi Kormányunk és Parlamentünk ítélete is a fentiek miatt.


A legutóbbi plakátkampány (Soros ellen) például az Alaptörvény  VI. (1) tudatos és szándékos huzamos időn keresztül, visszaeső módon történt  megsértése volt. Azaz a Kormány - a kampány nevesített megrendelője - esküjével ellentétben, szándékosan és tudatosan megsértette Magyarország
Alaptörvényét.

A legutóbbi internetes botrány a Miniszterelnöki Hivatal honlapjáról külföldre "szivárgó" személyi adatok kapcsán pedig az Alaptörvény VII. cikk (1), és (2) megsértése volt. Bírósági eljárásban kellene tisztázni a megrendelő (Kormány) felelősségét az alaptörvény megsértésében.

Összefoglalóan: azon túl, hogy az alaptörvény maga is tartalmaz alaptörvény-ellenes pontot (többet is), a Kormány intézkedései rendszeresen és visszatérő módon sértik nem csak az alapvető liberális szabadságjogokat, hanem az "illiberális" Alaptörvényben biztosított alapvető jogokat is.
Ráadásul a Kormány - és maga a kormányfő - folyamatosan az Alaptörvény szellemével ellentétes kapmpányt folytat, kijelentéseket tesz, azaz esküszegő módon cselekszik.

Nem meglepő: egyszer már tett esküt a Magyar Köztársaság Alkotmányára is, 2010. május 29.-én, amely esküjét azóta folyamatosan megszegi (arról nem is beszélve, hogy tett ő már esküt a Magyar Népköztásrsaság megvédésére is, akár élete árán is, és ezen esküje alól - mint mint minden  rendszerváltás előtt katonaviselt embert - az állam elfelejtette fölmenteni.