Kőnek lenni volna jó,
húsvörös gránitnak,
bár mállik, ha hull a hó,
majd virágok nyílnak.
A bazaltnak jobb talán.
Tömör, kemény szövete
mindegy, úton, vár falán,
kőfejtőben töret-e.
Egy színes kis kvarckavics
fényesre csiszolva
letisztult, szép formakincs.
Sétaúton szolga.
Láb hiába tapossa,
soha el nem ázik,
ha elkopik laposra,
víz színén kacsázik.
Dolomit. Egy szürke kő.
Mint a többi, néma.
Egy biztos: nem szószegő,
és nem lesz hiéna.
Repedések átszövik,
elpattan nyomásra,
meg nem hajlik, eltörik.
És nem számít másra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.