de ez a bár volt még nyitva.
Ez maradt már az egyetlen bűnünk:
a fül a másik szavát itta.
Átellenben a vén halászok
idegengyűlölő emberek,
ha rád néznek, az halál-ok,
ha moccannak, szíved megremeg.
És az eső nem is esett, szakadt,
a hullámok majd az ablakot
verték, az ember a bárba ragadt,
az idő meg lassan ballagott.
Pedig vége volt. Ez volt a vége.
A Hold is elbújt a felhők mögött,
egy hete vártuk, a Nap süssön végre,
és szárítsa fel ezt a vízködöt.
Még fél óra volt az indulásig,
azután többé nem találkozunk.
Szemünk kutatta, mint gondol a másik,
míg kihűlő kávékat kavargatunk.
Senki se mondta, hogy itt üljünk éppen,
a bár a világ peremén nyitott.
A semmire már készültünk régen.
Mindkettőnk csak egy kávét ivott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.