Egy hölgy, aki oly szép, mint a reggel,
ha a Nap kel a hegyek fölött,
és fénnyel támad, nagy seregekkel,
hogy a homály fut, mint üldözött,
került életutamba egyszer.
Mi is lehetne a neve neki ma,
amit nem kezdhet ki idő, vegyszer?
Legyen talán álneve Viola!
Ez a vers nem jut tovább a hölgynél,
én tartok tőle erősen, hiszen
terhemet egy vastag törzsű tölgynél
továbbra már aligha viszem,
mert ami volt, olyan régen történt,
és hogy volt-e, fedi a homály,
s mert túlhal az ember ilyen örvényt
többnyire, ha mélybe le nem ránt.
Hát nem szeghetem én sem meg a törvényt
akkor sem, hogyha halálra szánt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.