2019. november 21., csütörtök

A hó elfedi majd

Ritmus és a rímek elfeledve,
nincs jelen, bizony, a lüktetés.
De napra-nap sok új szöveg születne,
s szeretne válni verssé nem kevés.

Az eszközök ma már a múltba mentek.
Megszemélyesítés? Szinekdoché?
Nem alkotói ezek talán a versnek?
A költő kérdi: hát az mi az izé?

A vers lehet ma már akár halandzsa,
hálón sokszorozott szabad szöveg.
Úszhat rajta, vízben kis halacska,
verhet fejedbe olykor vasszöget:

Oké, ez vers. De hol van benne mondat?
Ki mit csinál vagy mond? Nem érthető.
Kancsal rím vesz le válladról gondot,
Nincs alap. Hogyan épül rá tető?

A ritmus egészen el van feledve,
s mily németes, megerőszakolt ez a szó!
De mindegy. Belefér ez is a keretbe,
hiszen úgyis eltemeti majd a hó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.