Darab szar.
Értéktelen szemét, az utca rongya.
Nincs tovább a lét, leáldozott,
ha senki sem szeret;
az ember folyton a magáét mondja,
jeges telet hozott,
bár nem vetett szelet.
Semmiség.
Pár év, egy évtized úgy elrepül,
akár az élet csöndesen,
csak a sípolás dühöng a fejben.
A Nap már egykettőre alkonyra ül.
Még úgy vergődöl tévesen,
akár a légy tehénszaron a tejben.
Csak szemét.
Értéktelen, hiszen még trágya sem lehet,
csak, ha szétszórják majd hamvait a szélben.
Talán ígért,
de nem tavszt hozott, hanem telet,
és a lélek jéggé dermed a folytonos télben.
Depressziós,
hiszen nem hegyre már, de völgybe tart az élet
és csúcs, magas, nincsen mögötte sem.
Nem kell a jós,
mert látja már az alját, attól félek,
izzó vörösben rátekint abból a szem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.