lerakódik, mint maró vörösiszap,
feltelvén lelkeket sebezni kicsap,
míg odafönt a csillagok zenélnek.
Egyikre jön a másik, újabb réteg,
nyomást növel és présel, sorsot kiszab,
és nincs erő, amely alóla kikap,
a fénybe elragad elérni Téged.
Csak egy izzón fájó gyulladás a lét.
A lázat benne nem csitítja semmi,
vonyítva, kúszva kell pokolra menni,
ha meg nem élheted az ígért mesét.
A féregnyúlvány régen feltelt félig.
Feladod? Kitartón taposol végig?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.