2019. november 12., kedd

Appendix

Zsákutca. Szennye gyűlik itt a létnek,
lerakódik, mint maró vörösiszap,
feltelvén lelkeket sebezni kicsap,
míg odafönt a csillagok zenélnek.

Egyikre jön a másik, újabb réteg,
nyomást növel és présel, sorsot kiszab,
és nincs erő, amely alóla kikap,
a fénybe elragad elérni Téged.

Csak egy izzón fájó gyulladás a lét.
A lázat benne nem csitítja semmi,
vonyítva, kúszva kell pokolra menni,
ha meg nem élheted az ígért mesét.

A féregnyúlvány régen feltelt félig.
Feladod? Kitartón taposol végig?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.