Hullámok hátán fehér vitorla
feszül a szélben. Szinte száll.
Arcodat elém véletlen sodorta?
Jaj, miért múlt el már az a nyár?
Hidegen fröccsen cseppje a tónak.
Lassan beáll rajta majd a jég,
partra kell húzni, mert befagy a csónak.
Indulni kell, pedig maradnék még.
Maradni. Minek? Semmi nem tart itt.
Semmi sincs, amit itt hagyok.
Szürke ködöt majd csak a jég tarkít.
Egyre nő a hideg. Itt megfagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.