Kint a sötétben a szélkerekek még őrlik a semmit.
Fellegeket kerget most fenn az égen a szél.
Koppan a mennyezeten; padlóra esett valami odafönt.
Csönd a szoba. Csak a fülben sípol a vér.
Lámpa dereng még szemben a házban itt-ott.
Messze az alkony, a hajnal már közelít.
Megszámlálta a csipketerítőn mind a rojtot.
Megmoccan a kép, amit elméje a falra vetít.
Még szuszogás se hallik az ágyban, senki
nincs a szobában régen rajta kívül.
Így van ez éjjel immár kettő évtized óta.
A csendes ürességre csak a hajnal meddő fénye derül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.