és a ködben csak kóvályog a fej,
mintha ülne egy körhintán szegény,
és csak forgás van, nincs semmi remény,
hogy kitisztul holnapra, de hej,
így is élsz! Bár lassan, akár a tej,
megcsomósodol, s ha nem ér a fény,
elalszol végleg. Tetszik vagy nem, tény
marad, bár nem tudod, jövőd mit rejt.
Úgy zökög, és kattog csak folytonost,
s jobbra-balra dülöngél veled;
játszhatnád még tovább a nagyokost,
de megérkezett utolsó teled.
Készítheted előre a torost,
mindegy, fejed a falba hogy vered.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.