Huszonkét éves legény, lába, mint a
metronom, az ő ütemére húzzák,
csakis neki a zenészek, húsz zsák
volt az adag ma, nincsen olyan hinta,
amelybe beleültethetnék, mintha
betonból lenne öntve; erre kurvák
sincsenek, akikhez pénzét hordhatná,
már, ha lenne. Szeme akár a tinta.
Folyton idealizáljuk a múltat,
hátra tekintünk és nem előre,
hiába, nem kapunk többé erőre;
szívünk hangosan ver, a tüdőnk fújtat,
és hülyeségeken jár egyre agyunk.
Többé ma már nem fiatalok vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.