Tulajdonképpen mindent megírtak már,
egy dolgot nem is egyszer, hanem százszor.
ez a tudat a versírásban gátol,
így egy újabb verssel erőlködni kár.
Csakhogy versek nélkül fülig ér a sár.
Ha az ember izzik, akár a hámor,
belül erjed mint hordóban a jó bor,
előbb-utóbb a megcsapolásra vár.
És soha sem tudhatjuk már előre,
hogy egy vaskohó mit olvaszt magában,
részegítő bor erjed ki, vagy lőre,
ecet folyik a csapolás havában;
az olvadt ércből majd pendül nemes kard,
eke, vagy kályhacső lesz? Megtudjuk majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.