Én, nyomorultként keveset voltam boldog.
Ezek oly dolgok, amelyek efemernek bizonyultak.
Hadd kiáltsam szét tüdőmet is szakítva,
még alig szerettem.
Ajkaidról szállt ide lágy varázslat,
nem nekem szól már, az enyém se néked.
Könnyű intéssel ujjaid messze tőled
küldtek el engem.
Most vörös bor áll a pohárban előttem.
Rózsacsokor csak fejemben a mennybolt.
Állatövnek csillagai az égen
zúgva pörögnek.
Sötét a Zodiákus jegye énfölöttem.
Kő alól rám gyík villás nyelve szisszen,
de túljutok még a pokoli tűzvarázson,
a mélybe' derengőn.
Lelkemen szökken patás ördögöknek képe.
Agyagba engem mélyen beletapostak
fűre, bogárra rothadást, halált árasztva,
de én leszek újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.