és összeáll a test.
Megnyugszanak majd a kedélyek.
Felhízom a kórházban,
visszateszik mind belém ott
az összes daganatomat.
Elteszik a szikét
a fertőtlenítés után,
hordágyon betolnak a
mentőautóba.
Utcára dobnak belőle,
ott heverek a járdán,
míg elteszi telefonját
egy megrémült özvegyasszony.
Részeg! - szól rám egy úr,
gondosan visszalép rajtam,
fölállok támolyogva,
és elmegyek a munkahelyemre.
Telnek- múlnak az évek,
egyre fogynak a versek,
elfogy minden lapszám
a Hetedikből is.
Összeülünk megvitatni,
kellene egy jó online lap
amatőr írók számára.
Lassan elkap a depresszió,
egyre mélyebbé válik,
mert trauma ér utána.
El sem hiszem,
hogy megtörtént.
Sokáig várok még rá,
közben beüt a válság,
el kell adni a lakást,
hogy lerobbantba költözhessünk.
Nem lesz pénzünk a felújításra,
és tönkre megy végleg a házasságom.
Olcsóbb lesz az élet,
megszületik a legkisebb gyerek,
eltemetjük anyámat,
aki egyre jobban lesz majd
a műtétje előtt.
Jönnek a nagyobbak sorban,
és egyre csak összemennek.
Eltűnik mind a szürke
világos szőke hajamból,
visszaköltözünk aztán
egy évtizedre a Balatonhoz.
Rendszerváltás közeleg:
az összes antikommunista
belép az MSZMP-be,
a legantikommunistább
KISZ titkár hazajön
Soros ösztöndíjáról.
Én geológusként dolgozom,
elfelejtek mindent,
amit a programokról tudtam.
Megismerem feleségem,
miután megnősülök.
Lediplomázom,
táncolni járok,
leszerelek a katonaságtól
az egyetem előtt.
Megszerzem az érettségit,
elvégzem a középiskolát,
csalódom fél tucat lányban.
Az általános iskola elején
Lágymányosra költözünk.
Megszületek végül,
anyámék épp költöznek
nagy hassal át Budapesten.
Most éppen nem lőnek.
Bejöttek az oroszok,
davaj gitáros, usankás alak
felügyeli, amíg
a kismama a fal mellé
leguggol pisilni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.