A nyáron találkoztam végül vele,
szakított rám időt, összejött neki,
mesélhetnék is róla akár, de ki
lenne, az, aki elhinné ezt nekem?
Szinte kábulatban pörgött már fejem
hetek óta, az ember nem hiheti,
hogy még akadhat, aki megszereti,
és hogy még egy pár jó hónapja legyen.
Nos lett végül, de erről ennyi elég,
nem ismétlődnek meg sosem a mesék,
amikor egyszer már befejeződtek.
Amikor már régen véget ért a nyár,
múltát fájlalni fölösleges, és kár,
hiszen jövődnek az istenek lőttek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.