Folyton a halállal viaskodik a kis szobában,
ha lekapcsolta a villanyt, csendesen;
nem hisz már többé holnapban, sem mában:
régen szólították úgy, hogy kedvesem.
Régi ösvényeket jár újra a bozótosokban,
az elágazásokat latolgatja;
vajon minden alkalommal helyesen választottam?
Úgysem lett volna semmi foganatja.
Az órák lassan telnek, éjfél, hogy álomba zuhan,
hogy álmában viaskodhasson tovább.
A hajnali vekker csörgése az ébresztő zuhany.
Feledni, vagy megőrizni ostobább?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.