Létezünk? Egyre mormolom magamban,
nem létezel: csak semmi várt az úton
csomóba sűrűsödve; meddig húzom
magam után?, hiszen szinte belaktam
már, hittem is, hogy az a fény. Tagadtam
amíg csak lehet, hogy egyazon húron
nem pendülhetek veled. Én jól tudom,
hosszú az út, amíg eljön a hatvan.
Nem létezem. Fény teszi a létezőt,
s csak sötéten látva járom én utam.
Nem vezérel engem szellemem, uram,
már egész céltalan baktatok mezőn.
De amíg verset ír fejem, két kezem,
emlékezem, és jól tudom, létezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.