mezsgyéjén, de lángoló lobogás
ugyanakkor, hiszen nincs semmi más,
csak egyfajta tűz, amely űz, kerget
mindig máshová, mintha eleget
nem marcangolhatna bármely lakás
szobájában. Éhezés; nincsen falás
kenyér, korty víz, hiába ereget
az ember csapból, üvegből italt
eloltani a tüzet, nem csitít
izzást és szomjat semmi, bármi tart
életben, elméd már nem is vetít
vásznára, csak kínt; a szenvedést,
amelyet nem old fel, csak ölelés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.