Anyagot! - Ordít a mester,
ahogy a vödörből kifogyott.
Teljesen megfeszült testtel
adom föl a bekevert zagyot.
- Túlságosan vastag lett megint!
Mikorra tanulod meg végre már?
Nem kell diploma ehhez! - legyint.
- Te mindig maradsz csak szamár.
Mennyi meszet tettél a ládába,
és hogy' adtad bele a homokot?
Most mit állsz itt, a szádat tátva?
Lódulj már! Üres a vödör. Anyagot!
Hogy ez miről juthatott eszedbe? Nekem tetszik, különösen, hogy éppen ilyen munkában vagyok, csak zsákos anyagot használok.
VálaszTörlésSzó szerinti emlékek... régről, több évtizedről.
VálaszTörlésEz élethű, én még kalákában építettem a házam. A mesternek sosem tetszett az anyag:-))
VálaszTörlésJesszus.... mintha,a mi mesterünket hallanám aki a házunkat építette!:-)
VálaszTörlésNagyon jó Joe talán te is keverted az anyagot a mesternek,hogy ilyen élethűen megírtad?
Köszönöm!
Persze. Csak már volt negyven éve.
VálaszTörlésNaaa ne túlozzunk!!! :-))) Gyerek munkás voltál?:-)
VálaszTörlés:)))
VálaszTörlés:-)
VálaszTörlésSzinte szó szerint: középiskolás voltam és nyáron, 5 hetet dolgoztam egy vállalkozónál segédmunkásként. A Hűvösvölgyben újított föl egy két emeletes társasházat, meg Nagykátán egy lakóépületet. Az időben ezeken az építkezésein dolgoztam. Elég jól fizetett, bár nem is lazsáltunk, csak nem mindig volt pénze a megállapodás szerinti szombati fizetésre (hetibérben egyeztünk meg), de végül mindent kifizetett. Ahogy belegondolok, a negyven év egész pontos becslés volt, ha jól számolom, 2 vagy év a híja (nem tudom, 16 vagy 17 éves voltam-e azon a nyáron). Mellesleg akkor már "tapasztalt" melós voltam, mert 14 éves koromtól kezdve minden nyáron dolgoztam egy-egy hónapot, Hol nyomdában (ott még "illegálisan"), hol ásatáson kubikoltam (vagy 3 nyáron keresztül egy-egy hónapot), egy nyáron pedig a fent említett kőműves mellett. A megkeresett pénzből - ha jól rémlik - abban az évben menünk nyugat-magyarországi "körútra": Szombathely-Kőszeg-Szombathely-Sopron. Az ott készített fényképek máig megvannak.
VálaszTörlés