Zsuzsanna és a vének

Mikor a vének egyszer meglesték,
bár szégyenelte magát,
de nem adta azon az estén
az ártatlan ostobát.

Jól tudom, gondolta, nektek
már csak ennyi jut,
hát most egy napotok jó legyen,
amíg el nem fut

a hírrel az egyik szolgálóm
a uramhoz talán,
de meg is nézhetitek majd magatok,
amit kaptok, azután!

A leskelődők egyike rájött,
hogy Zsuzsanna látja őt,
hát előbújtak mind a ketten,
és vádolni kezdték a nőt,

hogy házasságtörést követett
el ott a fa alatt,
ők rajtakapták mind a ketten,
de a tettes messzire szaladt.

Már kísérték is a vesztőhelyre
a szerencsétlen nőt,
amikor előállott Dániel,
és ügyesen megvédte őt:

Hogy mely fa alatt történt az eset
kérdezte Dániel,
de a kérdésre a két vénember
teljesen mást felelt.

Hogy  hazugságon a leselkedőket
kapta a vallatás,
így bűnükért őket ítélte
el a bíróság.