2011. szeptember 10., szombat
Az egyszarvú
Találkoztam egy egyszarvúval.
Ez nem túl érdekes.
A mesékben ez ritka állat,
de nem túl különleges.
Különössé az tette csak
ezt az esetet,
hogy homlokán az én egyszarvúmnak
két szarv meredezett.
Ránéztem, és eltöprengtem:
hogyan is lehet,
hogy ezen a nemes lényen
két szarv növekedett?
Megérezve akkor ő
elképedésemet,
elmesélte az elejéről
az egész történetet.
Nem tehetett az esetről,
mert így született,
hogy a homloka közepéből
két szarv növekedett.
Csúfolták az óvodában
éppen eleget,
amíg egyik délutánra
végképp elege lett.
Így aztán az én egyszarvúm
messze elbujdosott,
mert nem bírta ott a bút,
és a bánatot.
Hogy a sorsa hozzám hozta,
ezt az egyszarvú gyereket,
egy új gondot ezzel ő a
nyakamba vetetett.
Hogy most hozzám költözött,
az egy darabig jó lehet,
de hogyan éli az emberek között
majd végig az életet?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem tudom eldönteni, hogy vidám, vagy szomorú-e?
VálaszTörlésVagy aggodalmat kifejező?
VálaszTörlésHa már így született, így kell élnie. Választása nincs. Csak az, amivel élt is, elbujdosik, mert nem vágyik a kiközösítésre, vagy keres olyat, aki elfogadja így...
VálaszTörlésEgyetértünk, Detty.
VálaszTörlés