Tudd, hogy Te is - átdolgozva

egész világot hordozol magadban.
Fénylő hegycsúcsain tündököl a Nap,
sötét mélysége pokolbeli katlan,
s tengert jár a lélek bent, ha szárnyra kap.

Kalászos mezőit a szél borzolja,
tölgyes erdeiben hűs patak csobog,
pusztáit izzó kőtenger borítja,
sarkvidékein nyirkos köd gomolyog.

Bár magában mit sem ér e sok csoda,
hisz zeg-zugát Te magad nem járhatod,
csak más lelkének tájain bolyongva,
két szemében tükröződve láthatod,

de még, ha egyedül élsz is, magadban,
és más szeme csodáidból mit se lát,
mégis csak egészen biztos légy abban,
hogy nélküled szürkébb lenne a világ.

Az eredeti vers egyenletes szótaghosszúságúra átdolgozott változata.