Selejt vagyok.
Az alja néphez tartozom,
ki nem kell senkinek.
Életem robot.
Élhetnék akár cigánysoron,
hisz gondjaim nem érdekelnek senkit,
és miről beszélek,
ugyan ki érti meg?
Jól tudom,
hogy vértet kellett volna öltenem,
és fegyvert venni kézbe,
hogy, ki rám tekint,
ne alja népet,
az embert lássa meg,
s vegye eszébe,
de nékem háborúhoz
sose fűlt fogam.
Csak élni próbáltam
az álmaim mindegyre hasztalan,
viharból csendes óceán vízére vágytam,
Nakonxipánra,
hol csak ritkán hull a hó,
és pálmafák tövén a csillagos eget fürkészve
töprenghet el a létezésnek titkain
az ember.
Köldöknézés lenne ez csupán?
Bizonnyal az.
Hiszen tudom, csak szívvel nem hiszem:
az ember-állat is csak része annak,
mi künn, az életben folyik,
és ha nem tanul meg küzdeni a létért,
hát, mint sánta nyúl, kit rókafog érhet utól,
elpusztíttatik.
Jól tudom:
a sánta nyúl, s a róka is
magam vagyok.
És mégis:
ha van, vagy nincs rá semmi ok,
én harc helyett
szívesebben álmodok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.