Mi kellene?

Az, hogy ne gyávaság tartson vissza, attól, hogy átlépjek a korláton,
hogy egyszer ne érezzem: felesleges vagyok a világon,
hogy éjjel kézen fogva mehessek fürdeni a tóra,
hogy ne érdekeljen, mikor jön el majd az óra,
hogy ne legyen soha semmi, amitől féljek,
hogy ne paranoiás törpék szabják meg, hogyan is éljek,
hogy ne legyen körülöttem semmi félelem,
hogy tudjam: mégsem én csesztem el az életem,
hogy legyen, aki átölel, ha mégis félek,
hogy mindhalálig zengjen bennem a lélek,
hogy a fedélzeten, az utastérben is utazzam,
hogy ne csak mindig a lapát végét kapjam,
hogy szilveszterkor kifeküdjek a hóra,
hogy soha ne üljek föl fordítva semmiféle lóra,
hogy én védhessem meg a királylánytól a sárkányt,
hogy alaposan megnézhessem fejem fölött a szivárványt,
hogy ne tartsak tőle, mikor is jár le a bérlet,
hogy tudjam, hogy biciklivel úgyis időre érek,
hogy sétálhassak a hegyen egy koromsötét esten
kézen fogva, nyugodtan, itt Budapesten,
hogy arról szólhasson boldog énekem,
hogy milyen örömmel élem végig életem,
hogy legyen, aki mindig boldog lesz énvelem,
mert valóban halálig tart majd a szerelem.