2011. szeptember 27., kedd

Menjünk Surabayába!

(Kormos István: Nakonxipánban Hull a hó 1962-65)
Van házam, és van gyermekem.
Én gyöngyet nem vásállok.
Surabayába nem mehettem;
csak villamossal járok.

Amikor künn hull a hó,
fehérre fed utcát, teret,
Surabayában volna jó,
hol pálma integet
fejem fölött, a langyos estben
hibiszkuszillat száll,
a tenger felől szél fúj csendben,
és nem múlik a nyár.

Surabayában jártam egyszer
már életem elején.
Nem érdekelt ott, akkor engem,
ki gazdag, ki szegény;
a Földnek egy valódi kincsét
tartotta akkor kezem.
Amíg élek, azt az estét
el nem feledhetem.

Ha egy dolog lenne talán,
amit Tőled kérhetek,
hát vegyél nekem Surabayába
két hajójegyet!
Akkor végighajózhatnánk a
déli tengeren.

Ha megkérlek, Surabayába
eljönnél velem?

1 megjegyzés:

  1. Nos, közben körbejártam Surabayát (Indonézia) a google-map segítségével, és annyira azért nem vagyok oda tőle.

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.