Egykor és most

Mikor majd tükörbe nézek,
ki rám néz, nem ismerem.
Élek addig harminc évet,
s ilyen leszek, azt hiszem:

Szarkaláb a szem sarkában.
Őszülő haj a fejen.
Fehér bajusz. De orromon
ott lesz a szemüvegem.

Eltelik még pár évtized,
felnő néhány gyermekem.
Értelmes munkákat végzek,
még lesz jövőm, életem.

Abból élek, mit tanultam:
addigra, úgy tervezem,
pár dolgot már megalkottam.
És még szép a szerelem.

Felvirágzik addig minden.
Jól élünk mi, emberek.
Jövőnk szép. A múltban sincsen
semmi, mitől szív remeg.

Hogyha ma tükörbe nézek,
ki visszanéz, ismerem.
Megnyitom a forró vizet.
Nem a múltban ébredek.