2011. szeptember 15., csütörtök

Egykor és most


Mikor majd tükörbe nézek,
ki rám néz, nem ismerem.
Élek addig harminc évet,
s ilyen leszek, azt hiszem:

Szarkaláb a szem sarkában.
Őszülő haj a fejen.
Fehér bajusz. De orromon
ott lesz a szemüvegem.

Eltelik még pár évtized,
felnő néhány gyermekem.
Értelmes munkákat végzek,
még lesz jövőm, életem.

Abból élek, mit tanultam:
addigra, úgy tervezem,
pár dolgot már megalkottam.
És még szép a szerelem.

Felvirágzik addig minden.
Jól élünk mi, emberek.
Jövőnk szép. A múltban sincsen
semmi, mitől szív remeg.

Hogyha ma tükörbe nézek,
ki visszanéz, ismerem.
Megnyitom a forró vizet.
Nem a múltban ébredek.

8 megjegyzés:

  1. Igen harminc éve még reménykedtünk hogy milyen szép öregkorunk lesz.Mára szertefoszlott ez az álom.Most félelemmel teli az élet, hogy mi lesz....ezután.

    Tetszik a versed!!!.

    VálaszTörlés
  2. Akkor átment a trükközés az idősíkokkal. Tartottam tőle, hogy nem lesz egyértelmű, de több magyarázat meg túlragozta volna.

    VálaszTörlés
  3. Egyértelmű volt és elgondolkoztam azon, hogy vajon van-e olyan ember, akinek minden pozitív dolog bejött, amit 30 éve elképzelt magának?

    VálaszTörlés
  4. Ez pont így volt elég és jó hozzá, hogy érthető legyen!

    VálaszTörlés
  5. Főleg a vége teszi egyértelművé, hogy az elképzelt szép jövő a múlt.
    Mégis tetszett, hogy annyi pozitívum volt benne. :-)
    Más kérdés, hogy minden álmunk nem teljesülhet sajnos.

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.