2014. december 9., kedd

Álomtermelő

Tengerre szállt, mert ment hajó,
de csak hajósinas maradt,
majd azt gondolta, repülni volna jó,
de nem lelte a szárnyakat.

Hegyre mászott, de ott magasan
már ritkás volt a levegő,
a sztyeppén játszott unalmasan.
Az unalom olyan leverő!

Hiába szórta szerte szélbe
két marokkal a vágyakat,
nem kapkodott senki se' érte,
neki meg tengernyi maradt.

Koszlott csapszék pultjának dőlve
keresett folyton origót,
majd rohant a tavaszi erdőre,
hogy hallhassa a rigót.

Letört egy ág, és helyben hagyta.
Talán vérzett is kicsit.
Pénz nem volt, nem számolgatta,
nem nézte karcolásait.

A hajó indult, de ő aludt,
így végül a parton maradt,
és a csapszékben sem szórt hamut
fejére. Csak termelte az álmokat.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.