de csak hajósinas maradt,
majd azt gondolta, repülni volna jó,
de nem lelte a szárnyakat.
Hegyre mászott, de ott magasan
már ritkás volt a levegő,
a sztyeppén játszott unalmasan.
Az unalom olyan leverő!
Hiába szórta szerte szélbe
két marokkal a vágyakat,
nem kapkodott senki se' érte,
neki meg tengernyi maradt.
Koszlott csapszék pultjának dőlve
keresett folyton origót,
majd rohant a tavaszi erdőre,
hogy hallhassa a rigót.
Letört egy ág, és helyben hagyta.
Talán vérzett is kicsit.
Pénz nem volt, nem számolgatta,
nem nézte karcolásait.
A hajó indult, de ő aludt,
így végül a parton maradt,
és a csapszékben sem szórt hamut
fejére. Csak termelte az álmokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.