felejtselek el,
szakadjak le rólad,
bár nem bántottalak soha,
csak azt az egyet nem kellett volna,
meg még azt a másikat,
pedig én azt gondoltam,
érted, hogy nem ellened,
hanem érted szólt.
Még ma is van olyan gondolatom,
hogy szándékosan értetted félre,
hiszen az egyik,
amit szerettem benned,
hogy egy szempillantás alatt
mindig mindent átláttál.
Mivel azt is mondtad,
hogy így még lesz esélyed,
hát nem hagylak esélytelenül,
ha egyikünknek ad csak az élet,
légy te, akinek felderül.
Leszakadni? Mint alma a fáról.
Nőjön csak az, szépüljön tovább!
Felejteni? Majd egy más világból
ragyogjon még csillagom le rád!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.