A Szamos-víz itt fordul habosra.
Életünk nem telik szenvedéllyel,
a szennyes ár már nyakunkat mossa.
Hónapok. Az egyik, mint a másik,
úgy, ahogy jön, kárálva szalad.
Malomkeréken szívünk elvásik.
A szem elszáll, az ocsú marad.
Fragmentumok, mint tört kép keretben.
Szétesik a megfestett világ.
Semmi nyoma, hogy egykor szerettem?
A hiány már mindent kirág,
és a Hold, mint lyukas ementáli.
Ha dől a szenny, nehéz ellenállni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.