Régen nem neked írom a verset,
már rég nem neked szól ez a dal.
Már csak bennem tartja a lelket,
amikor az menni akar.
Ébren álmodom évek óta,
más életről, nem teveled.
Folyton ezért szól ez a nóta.
Fáj? Hát nem baj. Te is elviseled.
Egyre csak azt fújom, kántálom,
nem jó nékem az élet itt,
mert olyan ez, mint egy lázálom.
Miért nem érted, az Istenit?
Megrészegít engem a ritmus,
ködbe bevonja buta agyam,
pedig értem is meghalt Krisztus,
mégsem élhetek, csak boldogtalan.
Ez az a tiltott földi mámor,
ami hogyha fejedbe szalad,
ettől leszel majd könnyű, bátor,
elérni látszol az álmaidat.
Én csak magamnak írom a verset.
Tudom, ez önkielégítés,
zabálok megrágottat, nyerset,
hiszen az élet olyan kevés.
Mellékdal:
Nekem az elmúlt jó pár évem
arról szól, hogy nincs feleségem.
Jól tudom én, hogy kurva kevés ez lírának,
a kritikus dolga lesz, hogy megbírálgat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.