kellene most már nagyon nekem,
mert nélküle nem, hogy gyönyörű,
alig elviselhető az életem.
Mondanám, hogy tisztára csiszolom,
fényesítem, és a polcra felteszem,
de ettől koszorúba vajon fon
össze valami minket; őt énvelem?
Valami ragyogó, fényes gömbölyű
hiányzik életemből, de az nagyon;
éjszakánként felriadva a könnyű
csorog le orcámon, rajta hagyom,
ha reggel égre száll a Nap korongja,
az éji könnyet úgyis majd lemossa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.