(Olav Hakonsson Hauge verse nyomán)
Én behúzom a függönyt, mielőtt lefekszem,
mert városon élek, ahol a szemközti ház ablakai
közelebbről bámulnak rám,
mint ahonnan saját fiam szuszogását hallom.
Ilyenkor sírbolttá válik a kis szoba,
de a háztetők és a füst miatt
úgysem látnék rá az Orionra.
Gyerekkoromban erre nem volt gondom;
ablakom néptelen, puszta térre nézett a magasból,
és a végtelen, sötét égre,
mert addig a magasságig
még az azóta embernyivé nőtt fák sem érnek fel.
Ma már nem is tudom követni
a Hold fázisváltozásait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.