a remény tartott? Valami lobogás?
Jövőbe vetett hit még remélni,
hogy jöhet jobb, jöhet valami más?
Napról-napra csak álomban járni,
építeni a ködvárakat
vastag fallal; bár érkezzen bármi,
felfeszíteni a zárakat!
Így telt el szinte az egész élet,
várva jobbra és szebbre talán.
Visszanézve a felirattól félek,
amely ott lesz sorsomnak falán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.