2014. december 16., kedd

Szívüregesedés

Üreget rágnak a szívbe a csöndek,
áporodott lyukakat.
A vér kifolyik, csengő nem csönget,
már minden csupa hab.

Ha mind kicsorgott a vér a szívedből,
tovább nő majd a csend,
megszabadul majd a lét is az ívtől,
amit a vér odacsent:

íves sugárban freccsen a bíbor
folyadék ki a seben,
míg van nyomás. Majd nem úgy, mint óbor,
megalvad kötszereden.

Csöndek zabálják fel a szíveket,
s nem csak Karácsony előtt;
ez is betegség. A csönd eltemet.
Hiába van levegőd.

Tedd az ujjad a lyukra, szívem!
Könnyen betapaszthatod,
tovább szárnyalhat akkor rímem.
És lehet holnapod.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.