áporodott lyukakat.
A vér kifolyik, csengő nem csönget,
már minden csupa hab.
Ha mind kicsorgott a vér a szívedből,
tovább nő majd a csend,
megszabadul majd a lét is az ívtől,
amit a vér odacsent:
íves sugárban freccsen a bíbor
folyadék ki a seben,
míg van nyomás. Majd nem úgy, mint óbor,
megalvad kötszereden.
Csöndek zabálják fel a szíveket,
s nem csak Karácsony előtt;
ez is betegség. A csönd eltemet.
Hiába van levegőd.
Tedd az ujjad a lyukra, szívem!
Könnyen betapaszthatod,
tovább szárnyalhat akkor rímem.
És lehet holnapod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.