Mint kéjgázt, szívom magamba illatod.
Elbódít, eszemet veszítem.
Nélküled csak héj, amelyet elhagyott
lakója, úgy vagyok egészen.
Vérem feltódul fejembe. A szívem,
mint csúcsra járó, gépi pumpa,
dolgozik, hogy megtarthasson a színen,
amíg szorítlak két karomba.
Megrészegültem szinte, bár hideg fej,
jól tudom, most hatásosabb lenne,
hogy ne legyek holnapra végül seggfej,
inkább lehessek szelídített medve.
Két karodban átölelve - remek hely.
Ilyenkor mindenkinek jó a kedve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.