Az évelő növények
levele az alján párolog.
Szúrós szeder,
szömörce, beléndek
tör át rajta, léptem nem dobog,
csak ág reccsen, ha töröm,
hogy tovább mehetnék.
Miért siessek?
Már nincs, amit temetnék.
Csermely csobog.
Néha vízre látni
a tavalyi, száraz levél között,
és ág ropog.
Jöhetne bármi,
fejemben régen összeütközött
múlt, jövő, patakmeder,
miért, hogyan, és az esték.
Kapaszkodik mind, tüskés szeder:
nem folyt el akkor rajta festék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.