Nézz hát, asszony, emberedre!
Melletted él eltemetve.
Lába görbe, válla csapott,
már pár fogat is elhagyott.
Tollat koptat mind napestig,
a szavak tán majd lefestik,
miért él így, megdermedve.
Hát nézz, asszony, emberedre!
Nézz rá, ember, asszonyodra!
Nélküle virága, bokra
sincsen a jövőnek többé.
Ami volt, elporladt köddé.
Többé vissza nem jöhet már,
nem lehetsz az, aki voltál.
Eltemet az idő fodra.
Nézz hát, ember, asszonyodra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.