Örök útelágazás az élet,
az Elágazó Ösvények Kertjében élünk,
és én folyton attól félek,
hogy ha rossz útra térek, végünk.
Pedig sokszor volt, hogy tudtam,
most a járatlanabb útra kellene térjek,
amelyet benőtt a bozót, gaz és dudva,
sáros földjén talán a férgek
hemzsegtek, és én a másik utat,
a szélesebb, kijártabb, simát
választva mentem vándorlásomban tovább.
A keskeny út talán vitt volna máshová,
vagy csak így, visszanézve vagyok ostobább?
Hetyke lépteim már megnehezedtek,
bátorságom tapasztalatra változott,
nehezen megyek már neki a hegynek,
de a Nap még le nem áldozott
fejem fölött.
Még fényesen süthet újra,
ha majd újabb elágazáshoz érek,
és döntést hozok, hogy melyik útra
lépjek, és mit hagyjak el, ami méreg,
magam mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.