a ritmust és a rímet kisujjból kirázni,
vagy ízesen és választékosan, mint Mészáros.
Ahogyan ő ír, már a művészettel határos.
Vagy nem is határos, az a művészet maga,
és ami Zajácz tollából kijön, sincsen izzadtságszaga.
A vers galoppozik, ha írja Zsike H Gábor,
az ember szinte táncol a daktilusától,
mikor Haász nekiveselkedik,
versétől a világ elcsendesedik,
és ha Zsigmond Eszter olykor nekiáll,
szövegétől a világ forgása megáll.
Elsorolhatnám még a költők közül Nagyot,
aki kétszer állt sorba, amikor tehetséget kapott,
és fölemlegethetem itt Szecsődy Kristófot.
A gondlat nála már a pelenkából kilógott.
Még sorolhatnám a neveket napestig,
amíg ez a jegyzetfüzet betelik,
azt hiszem, méltók a csodálatra a nagyok.
De én már csak ilyen darabos és szálkás verselő vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.