Updike már a Nyúlon túlról nézett.
Kétezerötöt írtak talán,
amikor a versbe öntött élet
száguldott át az író agyán.
A Nyúl regényeken én is túl jártam:
Harry lehetett úgy hatvanas,
(korban közelebbről nézem őt most bátran,
mint ki írta akkor, a pasas).
Fogy a levegő, akár az élet,
Updike sem fut: a Nyúl lemarad,
és lassan már én is attól félek,
hogy diadalt az idő arat,
apámon és rajtam is. A végzet
elmos mindent. A betű marad?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.