2015. május 25., hétfő

Ádám

Az első vagyok kettőnk közül,
de megroppant mellkasom: hiányzik bordám.
Soha nem értem, hogy minek örül,
és miért bosszús. Mint gyermekre, szól rám,
bár a kígyó még nem sziszegett
csalárd nyelvvel a tiltott gyümölcsről.
Nem mondja, hogy majd kihajt titeket,
olyanok lesztek, mint mások a Földről.

Első vagyok kettőnk közül,
ezt tudom, mert még emlékezem:
több bordám volt. De szívem örül.
Bármi lesz, még ma vétkezem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.