és kedvesemnek két szeme rám tekint
elűzvén minden éj-sötétet végre,
hogy fény legyen idebent és odakint.
Ezernyi nő jár lába nyomán nappal,
és éjjel is, hogy titkait kilessék,
de dúlva-fúlva feladják haraggal:
mi bőrét teszi, nincsen olyan festék.
és nincsen rúzs, ami szája pírját adná,
megplasztikázva sincsen olyan kebel,
megpillantván átalakul vágyaddá,
ölelése az egekbe fölemel.
Ha kedvesemnek két szeme rám tekint,
éjsötétből hajnal pirkad föl megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.