Hogy meghalt a Takács bátya,
igen nagy lehetett kedve:
ott maradt megmerevedve,
sátoros lett a nadrágja.
Bámulja a bádogbános,
a halottmosdató asszony,
hogy halott mosolyt fakasszon,
nem látott ilyet a város.
Takács nénje feje vörös:
Pistától felment a láza.
Egyre csak azt magyarázza,
szégyenbe hozta a büdös.
Hej, te szegény Takács Pista!
Még teszel a rovásokhoz?
Már ily közel az árokhoz
nem volt elég még a lista?
De Takács úr nem válaszol,
csak nevet a felhők közül.
Isten tudja, minek örül:
szája sarkán ott a mosoly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.